Az élet dolgai

Dr. Csókay András 

Az ember eredendően jó

A TF-esték keretében 2002. október 18-án elhangzott előadás alapján

Hiszem,
Hogy a jó erősebb a gonosznál
A szeretet hatalmasabb a gyűlöletnél
A megbocsátás erősebb a bosszúnál

Hiszek
Az ember jóságában mely minden hamisságon,
Minden álnokságon, rosszindulaton és gonoszságon,
Minden emberi durvaságon és önzésen túl létezik.

MERT HISZEM, HOGY AZ EMBER EREDENDŐEN JÓ.

Jobb annál, mint amit tesz,
igazabb annál, mint amit mond,
finomabb annál, mint amilyennek látszik

(Henri Boulad: A szeretet győzedelmeskedik! – részlet Egyiptom, 1992. Fordította: Hermann Judit)

Előadásom témáját ebből a versből merítettem, címét innen kapta: Az ember eredendően jó.
A múlt századot elöntő materializmus két irányba fejlődött. Az egyik azt feltételezte, hogy az ember eredendően rossz, ezért kell egy szűk csoport, aki majd megmondja, hogy mi a jó és az vezeti a többit. Ez vezetett a fasizmushoz, a bolsevizmushoz, a kommunizmushoz.
A másik irány a liberalizmus, mely azt feltételezte, hogy az ember olyan jó és tökéletes, hogy mindent meg tud magától oldani. Erre jó alapot szolgáltatott a tudomány hatalmas fejlődése.  Míg az előbbi irányzat a Kelet-Európát tette tönkre, az utóbbi a civilizált Nyugat polgárainak hozta el a fogyasztói társadalmat és az erkölcsi romlást. Mindkettő zsákutca, ahogy azt a történelem mutatja nekünk. Ezek fölé nő a kereszténység eszméje, mely az embert eredendően jónak tekinti, aki ugyan képes a rossz felé hajlani, de Isten segítségével ezt a rosszra hajlást le tudja győzni.
Megdöbbenve és felemelő érzéssel hallgattam Kerényi Lajos atyát az egyik rádióműsorban, ahol nagy megtérésekről beszélt: Az élet utolsó határhelyzetében megtörik a gőgös istenkedés, az önámítás szelleme, és a közelgő vég kényszerleszállásra kényszerít. Ennek nyomán hátat fordítanak hitetlenségüknek, harcos ateizmusuknak, leteszik a fegyvert.
Íme néhány megtérő vallomás: Engels, az ateizmus lelkes terjesztője idős korában visszatért Istenhez. Ezeket írja: „Az életet annak kell visszaadnunk, aki a keresztfán minden emberért meghalt.” Lenin élete végén mindenkitől, főleg Istentől bocsánatot kért bűneiért: „Hamis útra léptünk. Oroszországnak tíz Assisi Ferencre lenne szüksége. Szörnyű vérontás kezdődik.” Heinrich Heine német költő, aki különös előszeretettel gúnyolta Istent és a vallást, halála előtt megtért. Bűnbánóan megvallotta: „Összetört a régi lant azon a sziklán, amit Krisztusnak mondanak. Az a lant, amelyet a Gonosz szelleme pengetett. Az a lant, ami lázadásról, gúnyról, kételyekről énekelt. Ó Uram! Letérdelek. Bocsáss meg dalaimért!” Karl Marx, bármennyire is hihetetlen, meg volt győződve a túlvilág valóságáról. Cselédlánya tanúsítja, hogy betegségében rendszeresen imádkozott, és égő gyertya fényénél készült a nagy útra. „Gúnyt űztem a mennyországból. Most már belátom, hogy lelkem, amely Istenhez tartozott, a pokol felé indult.” Mao Ce-tung nyilatkozata 1971-ben egy angol újságírónak: „Hamarosan meg kell jelennem Isten színe előtt.” Mikor súlyosan megbetegedett, egy katolikus apácát kért fel arra, hogy megkeresztelje.
Urunk add, hogy ne ítéljünk meg senkit. Add meg minden embernek a megtérést, és a jó halál kegyelmét! Add, hogy Igéd bennünk is el tudja végezni, amit te akarsz.
Számomra azért felemelők a fenti tények, mert Isten képes megbocsátani a legnagyobb bűnösöknek még az utolsó pillanatban is, ahogy ezt Krisztus a latorral tette.
Ahogy idéztem Boulad atyát – „az ember eredendően jó” –, az jutott eszembe, hogy valóban nagyon sok jó dolgot el tudunk önmagunktól kezdeni, egy ideig bírjuk, csináljuk de előbb-utóbb elrontjuk, ha Isten segítségét visszautasítjuk. Jó példa erre a Beat-zene sorsa. A hatvanas években, amikor a beat-zene elindult, egy rendkívül pozitív dolognak számított fiatalos lendületével, bátor szókimondásával. Ahogy teltek az évek, és az előadók egyre népszerűbbé lettek, úgy romlott el az egész beat-mozgalom célja. Bálványimádássá alakult, melynek széles haszonélvező köre fejlődött ki, üzletté vált, igazságtartalmát fokozatosan elvesztette. Ezt a példát saját életem is igazolja, mivel én is bálványimádóvá váltam ebben az időben. El sem tudtam képzelni jobbat, mint a Rolling Stones zenéjére részegen őrjöngeni. Persze ez a fajta mentalitás az életem többi részére is kiterjedt. Az ember eredendően jó, aztán Isten nélkül elrontja a dolgait. Az egocentrikusság a gyermeknél hasznos dolog, elősegíti pszichés fejlődését. 16-18 éves korban azonban, ha megmarad, morális döntéssé válik, egoizmussá alakul, és itt kezdődik a tékozló fiú története. Velem is ez történt annak ellenére, hogy szüleim mindent megtettek vallásos nevelésem érdekében. Magamtól sok jóba belefogtam, de előbb utóbb elrontottam, mert nem kértem Isten segítségét a kitartáshoz. Elvégeztem a műszaki egyetemet, de nem tudtam megmaradni a pályán, mert nem volt kitartásom. Nagy nekibuzdulással sikerült bejutnom az orvosi egyetemre, mondván, embereken akarok segíteni – csodás, nemes cél. Ennek a vége az lett, hogy a nagy, nemes cselekedetekben, a gyógyításban beképzelt és gőgös lettem. Azt hittem, attól, hogy én gyógyítok, engem más mércével lehet mérni. A legfontosabb állapotbeli kötelességemről felejtkeztem el, arról, hogy elsősorban családapa vagyok. Így aztán a munka mellett egyre több lett a kicsapongás. A házasságtörés bűnébe is beleestem mindent megtéve, hogy a családom tönkremenjen. Az Isten nélküli élet teljesen félrevitte a jó kezdeményezéseket. Lelkileg, testileg tönkremenve próbáltam 42 évesen gyermekkorom neveltetéséhez visszafordulni, és kértem a Jóistent, hogy segítsen. Természetesen segített, ahogy minden bűnösnek próbál segíteni, ha kéri. Hozzám világos üzenetét egy jelenésen keresztül juttatta el a Domonkos templomban ’98 karácsonya előtt. Ez a pillanat volt a megtérés. C. G. Jung írja a Gondolatok a kereszténységről c. könyvében: „az emberi élet fő célja a damaszkuszi út megélése” – vagyis a megtérés. Mindenkinek másképp jöhet ez a pillanat. Van, akinek fokozatosan, lassan, van akinek hirtelen.
Nekem hirtelen jött, igaz már 42 éves voltam. Egy biztos: az igazi harc a roszszal ezután kezdődik. A gonosz addig nem nagyon kísért, amíg magadtól is rossz úton jársz. Akkor lesz ideges, ha a jó felé fordulsz. Gyökössy Bandi bácsi mesterien írja le egyik „Kézfogás-füzetében”, hogy mi vár ilyenkor a hazatérő tékozló fiúra. Miket mond a nagy Sugdosó. „Menj tovább a lejtőn, röfögj tovább, rabold ki a gazdád, vagy akár az apád, válj disznóvá!” Vagy azt súgja: „Ülj le a lejtőn! Sose volt, hogy valahogy ne lett volna! Várj a lottó ötösre és közben nézd a Big Brothert a tévében!”
„Ekkor magába szállt. Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz” – olvashatjuk Lukács evangéliumában. Vétkeztem a teremtett világ erkölcsi törvénye ellen. Végre megvan a döntés. Bandi bácsi arra figyelmeztet minket, hogy ilyenkor még mindig nem adja fel a Sugdosó: „Ne ma indulj, hanem holnap!” Hányszor határozzuk el, hogy egy dátumhoz kötjük újrakezdésünket. Sose sikerül. Itt és most! – csak akkor lehet esélyed. Felismertem, döntök és kész. Mi lesz a disznókkal? Kedvenc trükk. A házasságtörők emiatt nem tudnak sokszor felhagyni bűnükkel. „Féltik” a szeretőjüket, közben darabokra hull a családjuk. „Ne siess, csak lassan! Nem tesz jót a sietség! – mondja még a Sugdosó a hazatérés közben” – írja Bandi bácsi. Azért ragadtam ki ezeket a gondolatokat, mert a megtéréssel, ahogy említettem, csak egy lehetőséget kapunk, amivel élni kell. Az igazi kaland ekkor kezdődik, de most már Jézus vezetésével. Isten már nem választ. Embert, családot, országot nekünk kell választanunk Őt, mert Ő mindenkit vár, de ez nem kötelező. Ez a szabadság legmagasabb foka, a legnagyobb ajándék, amit az ember kaphat. Érdemes kockáztatni ezért mindent. Bátorság a léthez – ahogy Boulad atya is írja –, melyben a kockázat elnyeri jutalmát. Manapság sokat beszélünk a sztárokról. A „star” csillagot jelent. Az emberiség történetében eddig egyetlen csillag született a betlehemi istállóban 2002 évvel ezelőtt. Az Ő követése lehet csak az egyetlen cél az életünkben. Néha kockázatosnak tűnik, de nekünk keresztényeknek nem lehet más utunk, és erre kell hívni nem hívő testvéreinket is. Persze ezt okosan kell tennünk. A Jel című újságban ezt le lehet írni, vagy a TF-estéken ezt el lehet mondani, de a társadalomban ilyen direkten mondva nem biztos, hogy célt érsz. Lehet, hogy pont az ellenkező hatást éred el. A kereszténység pedig nem balgaság, hanem a lehető legaktívabb és leghatásosabb cselekvés. Gyors és mindig ott van, ahol kell. Ez Jézus egyik legfőbb tulajdonsága. Pont annyit, pont ott, és pont akkor cselekszik, amikor kell. Minden erejével a lehető legcéltudatosabban jót akar tenni másnak.
Olvastam, hogy az egyház Kínai misszióját a jezsuiták tudták sikerre vinni. Hogyan érték ezt el? Nem hangosan mentek, nem rázták a keresztet és a bibliát a kínaiak előtt. Azokat, akik előttük így próbáltak téríteni, mind megölték. Ők elvegyültek a lakosok között, elkezdték segíteni a szegényeket és elesetteket, tanítottak. Amikor már évek teltek el, és nagyon megszerették őket, akkor kezdtek el lassan beszélni arról, hogy ki is a legjobb barátjuk, kinek a társaságába tartoznak. Néha ma is ilyennek érzem a helyzetet. Nagybátyám, aki szintén jezsuita pap, egyik beszédében azt elemezte, hogy a kereszténynek úgy kell élnie, mint egy kérdőjel. Azt kérdezzék a környezetében, miért élsz te így. A példamutatással való hívás, talán ez a leghatásosabb. Természetesen nem kell vele törődni, ha közben kinevetnek, gúnyolnak. Teréz anyának van egy csodálatos verse: Nem fontos a címe.

Nem fontos…

Az ember érthetetlen, logikátlan és önző.
NEM FONTOS, SZERESD ŐT!
Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be.
NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
Ha megvalósítod céljaidat, hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
NEM FONTOS, VALÓSÍTSD MEG CÉLJAIDAT!
A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik.
NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
A tisztesség és az őszinteség sebezhetővé tesz.
NEM FONTOS, LÉGY ŐSZINTE ÉS TISZTESSÉGES!
Amit évekig építettél, egy perc alatt romokba dőlhet.
NEM FONTOS, ALKOSS!
Pórul járhatsz, ha segítesz az embereknek.
NEM FONTOS, SEGÍTS NEKIK!
A legjobbat adod magadból, és verés a köszönet.
NEM FONTOS, ADD MAGADBÓL A LEGJOBBAT!

 

Ha el vagyunk keseredve, egyszerűen elő kell venni ezt a verset és könnyebb lesz minden.
Sokat találkozom a halállal, sajnos a gyermekhalállal is hivatásom révén. Talán a gyermekhalált a legnehezebb megérteni emberi ésszel. Sokszor láttam halott gyermekére ráboruló anyát, amint azt kiabálja, ordítja fájdalommal telve, hogy hol van Isten. Ilyenkor nekünk orvosoknak, nővéreknek egy feladatunk lehet: a szenvedőktől mély együttérzéssel át kell venni valami kis terhet ugyanúgy, ahogy egy szörnyű nehéz zsákból, ha súlyt veszünk ki, az könnyebb lesz. Láttam egyszer egy őrjöngő anyát, akit senki nem tudott megnyugtatni. Hiába jöttünk gyógyszerrel, injekcióval, a fejlett orvostudomány eszközeivel. Semmire sem jutottunk. Egy ott álló laikus egyszerűen átölelte, hagyta, hogy ránehezedjék. Kinyilvánította, hogy maximálisan osztozik fájdalmában. Levett a lelki súlyból. Hogyan lehet ebből a súlyból levenni, hogy minket ne nyomjon össze a sokszor átadott teher? Csak kegyelmi úton. Ez az út pedig azt jelenti, hogy minden pillanatomban tudom, hogy a földi életem összes eseménye, benne a fogantatásom, a születésem, a házasságom, a gyermekeim születése, és a halálom a létemnek egy-egy pillanata, de nem a vége. Ha ezt tudom, akkor ugyan félek a haláltól, mert ember vagyok, de Isten segítségével legyőzöm a félelmemet, és így már át tudok venni terheket mástól úgy, hogy az közben ne nyomjon agyon. Ez a keresztény bátorság. Tudom, hogy azok a gyerekek Istennél vannak, és a kishitűségünkből fakadóan nem bírjuk elviselni halálukat. Egy apának három szép nagy fiát vitte el a lavina egyszerre. Eljutott oda, hogy azt mondta: „Köszönöm Istenem, hogy eddig velük lehettem.” Azt hitték, hogy megbolondult, pedig csak hite volt. Isten nyilván nem akarja, hogy gyerekek haljanak meg vagy a Medjugorjei busz tragédiáját sem akarta, de szabad akaratot adott. „Hol van Isten?” – ordibáljuk ahelyett, hogy azt kiabálnánk: hol voltunk mi, amikor nem törődtünk gyermekeinkkel, amikor alapvető önfegyelemre sem tanítottuk meg őket, mert hajtottuk a pénzt vagy a karriert vagy kicsapongásainkat. Hol voltunk mi, amikor nem magyaráztuk el, hogy nem szabad 50 cm-es vízbe fejest ugrani, vagy hol volt a szerelő, aki nem ellenőrizte a fékeket. Isten kijavítja ezeket a szörnyű hibáinkat, de ha mi már elkövettük, térdeljünk le és engedjük meg neki, hogy saját elgondolása alapján segítsen nekünk. Egerszalókon beszélgettem egy kedves fiatal atyával, aki kórházakba látogatott. Egyszer négy haldokló volt egy kórteremben. Mind a négyet megnyugtatta. l órával azután, hogy elment, szépen mind meghaltak. Másnap, amikor újra bejött az atya, az orvosok és nővérek úgy néztek rá, mint egy gyilkosra. Mennyire nem értették ez egészet! A négy haldokló egyszerűen megnyugodott, mosollyal haltak meg. Tudták, hogy nincs baj.
Csodák. A csodák legfontosabb tulajdonsága, hogy sokszor nem akkor következnek be, mikor mi szeretnénk őket. Ettől csodák. De észre is kell venni őket. Isten sokszor a csodákon keresztül ad jeleket nekünk. Velem rengeteg csoda történt, mióta Isten felé próbálok fordulni. Egyszerűen így díjazza, hogy igyekszem. A munkámban, a baleseti idegsebészetben új dolgokat találtam ki. Félre akartak söpörni, de csoda történt: nem sikerült. Az etikai bizottságot közvetve arra próbálták kényszeríteni, hogy vegyék el az orvosi működési engedélyemet sarlatánságért. Nagyon megköszönték a tanácsot, de nem éltek vele. Utána meg beválasztottak az etikai bizottságba. Nem csoda ez? Egy fontos: a magad hitét tegyed bele teljesen, akkor egyszer csak azt érzed, hogy mindenki rajtad akar segíteni. Így mutatja meg Isten szeretetét az embereken keresztül, mert az ember eredendően jó!
Tajwanban voltam egy orvoskongresszuson és láttam egy érdekes keresztet. Krisztus nem megfeszítve volt rajta, hanem két karját felfelé emelte. Ott döbbentem rá, hogy a kereszténység egyik legfontosabb állomása a Golgota. De van egy még fontosabb: a feltámadás. Ez nem a szenvedés előli menekvést jelenti, hanem az értelmét adja meg. Sokszor ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni, ezért érezzük magunkat boldogtalannak a nehézségeink közepette. Pedig annyi jel van. Eszembe jut a foci vb-döntője. Isten a sportot játékra teremtette, nem pedig felfújt izomkoloszszusok és üzletemberek pénzkereseti forrásává. Nyert a játék, mert nyertek a brazilok. Mit csináltak utána nem magukat ünnepelték hanem a Teremtőt. „I belong to Jesus” (Jézushoz tartozom) olvashattuk az alul lévő második trikón. Előre felvették, mert hittek a sikerben, mert hittek Jézusban és őt ünnepelték a sok milliárd TV néző előtt. Ilyen szép tanúságtételt ritkán látni. Ezek nagy jelek mindnyájunknak. Isten számít ránk, pótolhatatlanok vagyunk számára. Ez adja nekünk a léthez való bátorságunkat, ezért merünk kockáztatni a sokszor kilátástalan helyzetben. Hitünk Jézusban a legdrágább kincsünk. Mindenek fölött áll. Fontos dolog a politika, a tudomány a kultúra, a sport, a munkánk, de nagyságrendekkel fontosabb a hitünk. Hatalmas fényerővel világít rá az előbbiekre, és ezáltal tudunk bölcs döntéseket hozni, vagy egy művészeti alkotást létrehozni. Isten várja és örül, ha segítünk neki a teremtésben. Hit és ész „olyan, mint a galamb két szárnya” – írja a Szentatya ’99-es enciklikájában. Ez emeli fel az embert a magasságokba.
Teréz anya csodálatos himnusza így ír erről:

Himnusz az életről

 
Az élet esély, ragadd meg!
Az élet szépség, csodáld!
Az élet nagy boldogság, ízleld!
Az élet álom, tedd valósággá!
Az élet kihívás, vállald fel!
Az élet kötelesség, teljesítsd be!
Az élet játék, járd!
Az élet értékes, vigyázz rá!
Az élet gazdagság, őrizd meg!
Az élet szeretet, örvendj neki!
Az élet rejtély, fedd fel!
Az élet ígéret, teljesítsd!
Az élet himnusz, énekeld!
Az élet küzdelem, fogadd el!
Az élet tragédia, karold fel!
Az élet kaland, legyen hozzá bátorságod!
Az élet boldogság, érdemeld ki!
Az élet az élet, védelmezd!

 

Dr. Csókay András adjunktus. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1980-ban építészmérnöki diplomát, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán 1989-ben orvosi diplomát szerzett. Az Országos Baleseti Intézet Idegsebészeti Osztályán dolgozik. A súlyos traumás agyduzzadás kezelésére az ún. éralagút-technika módszert és további koponya-térnyerési technikák új műtéti megoldásait fejlesztette ki. Dr. Csókay Andrással bővebb interjú Martha Taylor: Alagút az agyban című könyvében olvasható, melyet 2002. novemberében adott ki a Radnay Kiadó.

forrás 

Betlehem barlangjához két kis szamár is érkezett. Fáradtak, betegek és soványak voltak. Hátuk felsebzett és megtépázott volt azoktól a súlyos zsákoktól, amiket gazdájuk, a molnár terhelt rájuk nap mint nap, és azoktól a botütésektől, amivel szintén nem fukarkodott.
A két kis szamár hallotta, amint a pásztorok a Királyok Királyáról beszélgettek, aki az égből jött. Elsiettek hát ők is hozzá.
Ott töltöttek egy kis időt, csodálták a Gyermeket. Mint mindenki, ők is hódoltak és imádkoztak előtte.
A két kis szamár lehajtott fejjel indult tovább, hátukon a súlyos teherrel.
- Nem használt semmit - szólt az egyikük . - Kértem a Megváltót, hogy vegye el tőlem a terhet, de nem tette meg.
- Én viszont azt kértem Tőle, hogy adjon erőt ahhoz, hogy elviseljem - szólt vissza a másik, és vidáman ügetett tovább.

 Ha valaki azt mondja neked, hogy az élet nehéz, kérdezd meg őt: Mihez képest?

(Bruno Ferrero  -  Az élet: mindened ami van - A két kis szamár)

Amikor csimpaszkodsz, rombolod az életet; amikor bármibe belekapaszkodsz, megszűnsz élni.
Ezzel vannak tele az evangélium oldalai. És a megértés az, aminek révén e felismerésig eljut valaki. A megértés. Érts meg egy másik illúziót is, hogy a boldogság nem azonos azzal, hogy valami feldob vagy kellemes izgalommal tölt el. További illúzió, hogy ez az izgalom a vágy beteljesüléséből következik. A vágy aggodalmat szül, és előbb vagy utóbb - másnaposság következik. Amikor már eleget szenvedtél, akkor már talán készen állsz arra, hogy ezt meglásd. Addig egyszerűen csak izgalmakkal táplálod magad. Olyan ez, mintha nyalánkságokkal táplálnál egy versenylovat. Tortával és borral traktálnád. Ilyesmivel nem szoktak versenylovat etetni.
Olyan ez, mintha emberi lényeknek kábítószert adnál. Nem kábítószerrel szoktad teletömni a gyomrodat. Jó ételre, rágás közben ízlelgethető, tápláló ételre és italra van szükség. Önmagadért kell mindezt megértened.
Egy további illúzió az, hogy ezt valaki más megteheti helyetted, hogy valamiféle megmentő vagy guru vagy tanító képes ezt megtenni érted. A világ legnagyobb guruja sem képes megtenni helyetted még egy lépést sem. Azt neked magadnak kell megtenned. Szent Ágoston oly csodálatosan mondta: "Hallgatói közül sokakért maga Jézus Krisztus sem tudott tenni semmit."
Vagy, hogy megismételjem azt a kedves arab mondást: "Az eső lényege ugyanaz, de a mocsarakban a töviseket növeszti, a kertekben pedig a virágokat." Te vagy az, akinek meg kell tennie. Senki más nem tud segíteni. Te vagy, akinek meg kell emésztenie az ételt, te vagy, akinek meg kell értenie. Helyetted senki más nem képes megérteni. Te vagy, akinek törekednie kell. Helyetted senki nem törekedhet, kereshet. És ha az igazságot áhítod, akkor azt neked kell keresned. Senkire nem támaszkodhatsz.
Van egy másik illúzió is, miszerint fontos, hogy tiszteljenek, szeressenek, értékeljenek, hogy fontosak legyünk. Sokan azt mondják, hogy természetes késztetésünk van arra, hogy szeressenek, értékeljenek, hogy tartozzunk valakihez. Ez tévedés. Add fel ezt az illúziót, és megtalálod a boldogságot. Természetes késztetés van bennünk arra, hogy szabadok legyünk, természetes késztetésünk van arra, hogy szeressünk, de nem arra, hogy szeressenek bennünket.
A pszichoterápiai összejöveteleinken időnként találkozom egy nagyon is hétköznapi
problémával: Senki sem szeret engem, akkor pedig hogyan lehetek boldog? Legyen bár férfi vagy nő, a következő magyarázatot adom neki: "Azt akarja ezzel mondani, hogy soha nincs egy olyan pillanat, amikor elfeledné, hogy nem szeretik önt, amikor eleresztené önt ez az érzés, és boldog lenne?" Hát persze, hogy van.
Egy hölgy, például, moziban ül, figyelmét teljesen leköti a film. A darab egy vígjáték, ő harsányan nevet, és abban az áldott pillanatban elfelejt emlékezni arra, hogy őt senki sem szereti, senki sem szereti, senki sem szereti. Boldog! Azután kijön a moziból, és a barátnője, akivel együtt nézték a filmet, elmegy az udvarlójával, és magára hagyja. Így a hölgy elkezd gondolkodni: "Minden barátnőmnek udvarol valaki, csak nekem nem. Milyen boldogtalan vagyok. Senki nem szeret engem."
Indiában sok szegény ember most jut odáig, hogy tranzisztoros rádiója legyen, ami valóságos luxus. "Mindenkinek van már tranzisztoros rádiója - hallani -, csak nekem nincs; milyen boldogtalan vagyok." Amíg a tranzisztoros rádió használata nem vált általánossá, ezek az emberek tökéletesen boldogok voltak nélküle. Ugyanez a helyzet a te esetedben. Tökéletesen boldog voltál mindaddig, amíg valaki azt nem mondta neked, hogy nem lehetsz boldog, ha nem szeretnek téged. Boldog lehetsz úgy, hogy nem vesznek körül szeretettel, nem kívánnak téged, senkire nem gyakorololsz vonzást. A realitással való kapcsolatod tesz boldoggá. Ez az, ami boldogságot ad, a valósággal pillanatról pillanatra létesített kontaktus. Ez az, ahol Istent megtalálod; ez az, ahol boldogságot találsz. De a legtöbb ember nem áll készen arra, hogy ezt meghallja.
Egy további illúzió az, hogy külső eseményeknek hatalmukban áll sérteni téged, más embereknek hatalmukban áll sérteni téged. Holott nincs. Te vagy az, aki e hatalomhoz juttatod őket.
Egy másik illúzió, hogy mindaz vagy, azon címkék összességéből állsz, amelyeket az emberek aggattak reád, vagy amelyeket önmagadra aggattál. Pedig nem, de nem ám! Nem kell tehát ragaszkodnod hozzájuk. Ha egy napon valaki azt mondja nekem, hogy egy géniusz vagyok, s én ezt komolyan veszem, nagy gondba kerülök. Meg kell felelnem a magas mércének, és tartanom kell a magasságot. Kérdezősködnöm kell minden előadás után: "Tetszett a dolog? Még mindig úgy találod, hogy géniusz vagyok?" Na látod? Így tehát, amit tenned kell, az a címke összezúzása! Zúzd össze, és szabad vagy! Ne azonosulj ama címkével! Azt valaki más hiszi. Ez az, ahogy az az ember tapasztalt téged abban a pillanatban. Tényleg géniusz vagy? Avagy ütődött alak, netalán nehéz ember, kemény dió vagy? Misztikus vagy? Őrült vagy? Valójában mit számít az? Feltéve, hogy továbbra is tudatában vagy {annak, hogy éppen milyen vagy}, s az életet pillanatról pillanatra éled. Mily csodálatos megfogalmazást nyert ez az evangélium szavaiban: "Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, és nem aratnak, nem gyűjtik be a termést.
Nézzétek a mezei liliomokat: nem fáradoznak, és nem fonnak." (Vö. Mt 6, 26. 28; Lk 12, 24. 27.) Ez a valódi misztikus szava, azé, aki tudatára ébredt.
Szóval, miért aggódsz? Képes vagy-e aggodalmaid révén akár egyetlen momentumot is hozzáadni az életedhez? Miért a törődés a holnap kapcsán? Van-e élet a halál után? Tovább élek-e a halán után? Miért a törődés a holnap kapcsán? Lépj a mába! Valaki azt mondta: "Az élet olyasmi, ami megtörténik velünk, míg mi buzgón ügyködünk más terveken." Ez szánalmas. Élj a jelen pillanatban! Ez egyike ama dolgoknak, melyek veled megtörténnek, s mely történésre rájössz, mihelyt tudatára ébredsz. Egyszerre csak azon kapod magad, hogy a jelenben élsz, ízlelgeted minden pillanatát, amint azt megéled. Egy másik eléggé megbízható jel az, amikor hallod a szimfóniát, egyik dallamot a másik után, anélkül, hogy meg akarnád azt állítani.

részlet  ANTHONY DE MELLO: ÉBREDJ TUDATÁRA! - ILLÚZIÓHOZ RAGASZKODVA

Mark Twain nagyon pontosan fejezte ki magát, mikor azt mondta: "Olyan hideg volt, hogy ha a hőmérő egy centivel hosszabb lett volna, mindnyájan halálra fagyunk." Mi csakugyan halálra fagyunk a szavakon. Nem a kinti hideg az, ami számít, hanem a hőmérő. Nem a valóság az, ami számít, hanem az, amit arról önmagadnak mondsz.
Meséltek nekem egy kedves történetet egy finn farmerről. Az orosz - finn határ kijelölésekor a farmernak el kellett döntenie, Finnországhoz vagy Oroszországhoz tartozzék-e. Hosszú idő elteltével azt mondta, hogy Finnországhoz akar tartozni, de nem akarja megsérteni az orosz hivatalnokokat. Utóbbiak pedig felkeresték, tudni akarván, hogy miért akar Finnországhoz tartozni. A farmer azt felelte: "Mindig is az orosz hazához akartam tartozni, de az én koromban nem lennék képes túlélni az orosz telet."
Oroszország és Finnország csak szavak, koncepciók, de az emberi lények számára nem, az őrült emberi lények számára nem. Úgyszólván soha nem vetünk egy pillantást sem a realitásra.
Egy guru egyszer kísérletet tett arra, hogy megmagyarázza egy tömeg számára, hogy az emberi lények miként reagálnak a szavakra, hogyan használják ki azokat, hogyan élnek a szavak, nem pedig a valóság mentén. Az egyik ember felállt, s tiltakozott. Azt mondta: "Kétlem, hogy efféle hatást tennének ránk a szavak." A guru azt felelte: "Üljön le, maga seggfej{a téves fordításban: ördögfajzat}!" Az ember feldühödött, és odavágta: "Ön felvilágosult embernek nevezi magát, gurunak, mesternek, holott szégyellnie kellene magát." Ekkor a guru azt mondta: "Elnézését kérem, uram. Elragadott a hév. Őszintén bocsánatot kérek; hibáztam; nagyon sajnálom." Az ember végül megnyugodott. Ekkor a guru azt mondta: "Csupán néhány szavamba került, hogy dührohamot váltsak ki önből; s csupán néhány szóval le lehetett önt csillapítani, ugye?" Szavak, szavak, szavak, szavak mennyire rabul ejtenek minket, ha nem megfelelően használjuk a szavakat.

részlet  ANTHONY DE MELLO: ÉBREDJ TUDATÁRA! c. könyvből

A VILÁGGAL MINDEN RENDBEN VAN

Amikor tudatára ébredsz, amikor érted, amikor látod, akkor a világ kezd helyénvaló lenni.
Örökösen zaklat minket a gonosz problémája. Van egy megkapó történet egy kisfiúról, aki a folyóparton sétál. Lát egy krokodilt, aki belegabalyodott egy hálóba. Azt mondja a krokodil:
"Szánj meg engem, és szabadíts ki, kérlek! Talán nem biztató a külsőm, de tudod, nem tehetek róla. Ilyennek vagyok teremtve. De bármilyen is a külsőm, a szívem érző anyai szív. Kijöttem ma reggel, hogy enni adhassak a kicsinyeimnek, és ebbe a csapdába estem."
A fiú azt feleli: "Ha segítenék neked kiszabadulni a csapdából, megragadnál és megölnél."
Kérdezi a krokodil: "Gondolod, hogy az én jótevőmmel és szabadítómmal ilyet tennék?"
Meggyőzi tehát a fiút, aki leveszi róla a hálót, a krokodil pedig máris megragadja. Az állkapcsok között vergődő fiú azt mondja: "Ezt kapom hát a jó tettért cserébe."
A krokodil pedig így válaszol: "Ne vedd személyeskedésnek, fiam, ilyen a világ, ez az élet törvénye."
Mivel a fiú vitatja ezt, a krokodil felajánlja: "Meg akarsz kérdezni valakit, hogy így van-e?"
A fiú lát egy fa ágán ülni egy madarat, és odaszól hozzá: "Te madár! Igaz az, amit a krokodil állít?"
A madár azt válaszolja: "Igaza van a krokodilnak. Nézz meg engem. Eleséget hoztam a minap a fiókáimnak. Képzeld, micsoda szörnyű látvány fogadott: látnom kellett, amint egy kígyó mászik fel a fára, egyenesen a fészek felé. Semmit sem tehettem. Felfalta a kicsinyeimet, egyiket a másik után. Hasztalan süvöltöttem és kiáltottam. Igaza van a krokodilnak, ez az élet törvénye, így működik a világ."
"Na látod!" - szólt a krokodil.
De a fiú azt kérte: "Hadd kérdezzek meg mást is." "Rendben van - válaszolta a krokodil -, csak rajta."
Egy öreg szamár baktatott a folyó partján. "Szamár!" - szólt hozzá a fiú. "Ezt mondja a krokodil. Igaza van?"
A szamár pedig válaszol: "A krokodilnak nagyon is igaza van. Nézz meg engem! Egész életemben dolgoztam, rabszolgaként szolgáltam a gazdámat, és ő éppen csak ennem adott. Most, hogy megöregedtem, és nem veszi hasznomat, most elcsapott otthonról, itt kóborlok a dzsungelban, várva, hogy valamely vadállat rám ugrik, és véget vet az életemnek. A krokodilnak igaza van, ez az élet törvénye, így működik a világ."
"Látod!" - szólt a krokodil. "Gyerünk!"
A fiú arra kérte: "Adj még egy esélyt nekem, egy utolsó lehetőséget! Hadd kérdezzek meg még valakit. Emlékszel, én milyen jó voltam hozzád?"
A krokodil beleegyezett: "Rendben van, ez az utolsó esélyed."
A fiú meglát egy arra ugráló nyulat, és azt kérdi tőle: "Nyuszi! Igaza van a krokodilnak?"
A nyúl lekuporodik a hátsójára és kérdezi a krokodilt: "Ezt mondtad ennek a fiúnak?"
"Igen" - válaszolja az.
"Várjunk csak!" - mondja a nyúl. "Ezt meg kell beszéljük."
"Úgy bizony!" - válaszolja a krokodil.
A nyúl pedig folytatja: "Hogyan vitathatnánk meg, hiszen a fiút a fogaid közt tartod. Engedd el, hadd vegyen ő is részt a vitában."
Azt feleli a krokodil: "Ügyes vagy, valóban. Mihelyt eleresztem, a fiú elszökik.
" Mire a nyúl: "Azt hittem, több eszed van. Ha a fiú megpróbál elfutni, a farkad egyetlen csapásával megölheted."
"Áll az alku!" - mondta a krokodil, és eleresztette a fiút.
Abban a pillanatban, hogy a fiú kiszabadul, a nyúl rákiált: "Fuss!" És a fiú fut és megmenekül. Kérdi tőle a nyúl: "Szereted a krokodilhúst? A faludbeli emberek nem örülnének egy jó lakomának? Valójában nem szabadítottad ki a krokodilt; testének nagy része még mindig a hálóban van. Miért nem mész a faluba, és hívsz meg mindenkit egy bankettra?"
A fiú pontosan ezt is teszi. Elmegy, és kihívja a falu aprajátnagyját. Jönnek is baltákkal, rudakkal és lándzsákkal, és megölik a krokodilt. Jön velük a fiú kutyája is, és amikor meglátja a nyulat, üldözőbe veszi, elkapja, és torkon ragadja. A fiú túl későn ér oda, és amint látja a nyúl halálát, így szól: "Igaza volt a krokodilnak: ilyen a világ, ez az élet törvénye."
Nincs érv, amely magyarázatot adna a világ összes szenvedésére, gonoszságára, gyötrelmére, rombolására és mohóságára! Ezeket sohasem tudod megmagyarázni. Játszadozhatsz a vallási és más formulákkal, de soha nem tudod majd megmagyarázni. Mivel az élet misztérium, ami azt jelenti, hogy a gondolkodó elméddel nem leled értelmét. Emiatt fel kell ébredned, és akkor hirtelen rádöbbensz majd, hogy a valóság nem problematikus, te vagy a probléma.

Petőfi Sándor:

Az erdőben egymás mellett dolgozott két favágó. A fák törzseinek hatalmas volt az átmérõje. Sokat kellett dolgozni a fakitermeleéssel. Mindketten egyformán jól kezelték a fejszét, de a munkamódszerük nem egyezett: az elsõ kitartó munkával vágta a fába fejszéjét, egyiket a másik után. Ritkán és akkor is csak rövid szünetet tartott. A másik favágó óránként hosszabb pihenõre megpihent.
Naplementekor az első favágó csak a munka felét végezte el. Izzadtan és fáradtan tette le a szerszámot, szinte teljesen kimerült. A második, szinte hihetetlen, de befejezte a munkát. Egyszerre kezdték a favágást és a fák is nagyjából egyformák voltak. Az első favágó nem hitt a szemeinek.
- Nem értem a dolgot – mondta. – Minden órában kiadós pihenõt tartottál és mégis elõbbre vagy.
- Igen, láttad, hogy minden órában megálltam pihenni. Amit viszont nem láttál az az volt, hogy a szünetet arra is felhasználtam, hogy megélezzem a fejszémet – mondta a másik favágó.

Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie…

(Paulo Coelho)

Máriabesnyő fatáblái